Bor, mámor, téboly – Lány a vonaton

Paula Hawkins valami olyat tett, amiről a legtöbb író csak álmodik. Első regénye a Lány a vonaton egy expressz sebességével robbant be a köztudatba és tört az olvasási listák élére.

Elképesztő sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy egyszerre több országban is vezette a legfontosabb könyves listákat. Természetesen a filmipar is (megérezte a pénz szagát) meglátta a kötetben lakozó lehetőséget, így már széles vásznon is élvezhetjük a történetet  Emily Blunt tolmácsolásában.

A mesebeli sikersztori mellé meg kell említeni, hogy bár a Lány a vonaton Hawkins első regénye, amelyet saját nevén publikált, előtte jelent már meg két műve Amy Silver álnéven. A korábban újságíróként dolgozó Hawkins saját elmondása szerint a Lány a vonaton volt az utolsó esélye, olyannyira nem vették előző könyvét. Ez természetesen semmit sem von le érdemeiből. Az igazán kemény és drámai témákat (alkoholizmus, családon belüli erőszak, meddőség) feszegető története méltán foglalja el helyét a krimi kedvelő olvasók polcain.

A regény egy fiatal harmincas nőről, Rachel-ről szól, aki élete legrosszabb szakaszában van. Alkoholista, elvált, és még az állását is elvesztette az ivás miatt. Az egyetlen szórakozása, hogy minden reggel felül a vonatra (a képzeletbeli munkahelyére tartva) amely elhalad egykori otthona mellett és meglesi az valamikori szomszédait, Megan és Scott Hipwell-t. Nem ismeri őket, soha nem beszélt velük, de képzeletében ők a tökéletes házaspár.

“Ők azok, amit én elvesztettem, ők minden, amire vágyom.”

Azonban egy alkalommal Megant egy másik férfi karjaiban látja. Ez az a pont, amikor olyan dühöt érez, amilyet még soha és ez az a pont, ami mindent megváltoztat. Másnap a nő eltűnik, Rachel pedig zúzódásokkal, véresen ébred és semmire sem emlékszik…

Hawkins három szálon vezeti a történetet. Három nő szemén keresztül bontakoznak ki az események. A megtört, alkoholista Rachel, a változásra vágyó Megan, és az egykori szeretőből feleséggé avanzsált Anna. Ezek a nők jobban nem is különbözhetnének, de valami vagy valaki mégis összeköti őket.

A könyv szerkesztése naplószerű elbeszélésekből áll, de akad benne számtalan flashback, amelyek előre lendítik az eseményeket. Az egyetlen zavaró tényező (legalább is számomra), hogy a női karakterek nem igazán különültek el. Persze az elbeszélésekből a fő személyiségjegyek átjöttek, de a fogalmazás stílusa ugyan az maradt. Három ennyire különböző személy nem szólalhat meg ugyanúgy. De ezt leszámítva (és, hogy nehéz elvonatkoztatni attól, hogy a könyv egy alkoholizmus elleni kampány “bibliája” is lehetne) az egész történet nagyon rendben volt. Jól felépített krimi, ami szépen fokozatosan adagolja a feszültséget és feszes tempójának hála nem kalandozunk el és nincsenek benne felesleges kitérők. Minden hozzáad valamit és viszi előre a sztorit.

Ami kezdetben kicsit furcsa volt, hogy egyik karaktert sem sikerült igazán megkedvelnem. Voltak pillanatok, amikor legszívesebben ráüvöltöttem volna valamelyikükre, vagy jól megráztam volna őket, hogy mégis mit csinálnak, mit képzelnek. De ez is csak azt bizonyítja, hogy a karakterek nagyon életszerűek: kemény, olykor szélsőséges problémákkal küszködnek, amik mellett nem lehet elmenni szó nélkül.

Amire pedig a könyv végére rájöttem, hogy bár nem mindig kedveltem Rachelt, mégis meg tudom érteni őt.  Igen még azt is, hogy az ivásba  menekül (itt fontos leszögezni, hogy nem értek vele egyet csak megértem), hiszen mindannyian szeretnénk elmenekülni a problémáink elől, egyszerűen csak kikapcsolni azokat egy időre. Bepillantani mások otthonába és képzeletben az ő tökéletesnek vélt életüket élni és ezzel semmi baj nincs. Talán valahol mindannyian egy kicsit olyanok vagyunk, mint a lány a vonaton.

Kiadó: 21. század kiadó