Gyilkos mesék - A párnaember (színház)

Szörnyű rémtörténetek elevenednek meg a Radnóti Színházban. Az erőszaktól és vértől csöpögő Párnaember olyan elemi erővel hat a nézőre, amilyenre ritkán van példa.

Szikszai Rémusz álmodta színpadra Martin McDonagh remekművét a Párnaembert. A kortárs dráma fenegyerekének kikiáltott McDonagh műveit előszeretettel tűzik műsorukra a színházak (Leanne szépe, A kripli, A nagy kézrablás és még sorolhatnánk). Talán kevésbé ismert tény, hogy a Párnaember volt a legelső darabja, amelyet azonban csupán 2003-ban mutattak be először átdolgozott formában. Óriási sikert aratott.

Többi darabjától eltérően a Párnaember története nem Írországban játszódik, hanem egy meg nem nevezett diktatúrában. Egy novellaíró bizonyos Katurian Katurian (Pál András) rémtörténetei elevenednek meg a városkában. Két gyerek holttestét találják meg és egy harmadik kislánynak nyoma vész… A rendőrség első számú gyanúsítottja ki más is lehetne, mint az író? A kihallgatás pedig kezdetét veszi. Pál András bravúros színészi játékával megelevenedő Katurian azonnal szimpátiát kelt a nézőben. Vele rettegünk, érvelünk, kétkedünk és dühöngünk. Megismerteti velünk a hatalomtól félő értelmiségit, az érzékeny és törődő testvért, a kiszolgáltatott rabot és az írásaiért harcoló művészt. Tökéletes a szerepre efelől nincs kétség. Ahogy a kihallgatást végző rendőrök szereposztása is telitalálat volt. Köles Ferenc, Tupolski nyomozójával még világosban sem szívesen futnánk össze, nemhogy egy kihallgató szobában… Köles kiváló érzékkel építette fel a karaktert. A kezdetben kissé nyájas “jó zsaru”, aki mindenkinél ravaszabbnak gondolja magát végül mégis kimutatja a foga fehérjét. Ahogy a kínzásokra szakosodott társa a “rossz zsaru” Ariel is. Schneider Zoltán rendőre igazi vadállat, tökéletesen hozza, amit megkíván a szerep. Bár durva és módszerei erkölcsileg megkérdőjelezhető, szándékai és indítéka valahol felmentik. A történet kulcsfigurája Michal (Rusznák András) Katurian szellemi fogyatékos bátyja. Rusznáknak sikerült megtalálni azt a mezsgyét, ahol játéka hihető és nem túlzó vagy durva. Alakításában gyermeki őszinteség és dac vegyül, amely tökéletesen kiegészíti Pál András játékát.

A díszletről csak ódákat lehet zengeni hála Varga Járó Ilonának. Fantasztikus ötlet volt a kihallgató szobát egy templomba helyezni. Mindkét helyre jellemző elemek megtalálhatók a különös térben, amelyek sajátságos harmóniával egészítik ki egymást.  A rendezői megoldások különleges atmoszférát kölcsönöznek a darabnak. A színházterem sokszor burkolózik teljes sötétségbe, amely a kívánt hangulat elérését szolgálja. A darabban alkalmazott bábjáték pedig különleges színezetet ad az előadásnak, s bár elsőre különösnek hangozhat az alkalmazása mégis hozzáad mintsem elvesz az élvezetből.

Egyszerre drámai és humoros a hangvétel, amolyan sajátságos McDonagh. Ahogyan azt maga az író vallja: „Azt hiszem, azért táncolok mindig borotvaélen a vígjáték és a horror között, mert azt gondolom, hogy az egyik jót tesz a másiknak. És valóban, hajlamos vagyok addig feszíteni a húrt, ameddig csak tudom, mert azt gondolom, hogy a túlzás révén tisztábban rá lehet ismerni a dolgokra, mint a reális ábrázolás segítségével.“ Ezzel a gondolatával vagy önvallomásával maximálisan egyet tudunk érteni.

A Radnótiban látható Párnaember egy kiváló csapatmunka eredménye. Kiemelkedő színészi játék egészíti ki az ötletgazdag és tűpontos rendezést. A zene és a fényekkel való játék pedig sajátságos ritmust kölcsönöz a filmszerű előadásnak. A darabban sorra megelevenedő novellák brutalitása az elevenünkbe vág. Egyszerre kegyetlenek, felkavaróak és szépek. Az ember pedig egyszer csak azon kapja magát, hogy nem bír betelni velük.

Számos morális, etikai kérdést feszeget a mű, amelyre nem kapunk egyértelmű választ. Erős karakterei, a kiváló színészi játéknak hála megelevenednek és elemi erővel szippantanak be szörnyű világukba, amelyben ugyan nem szeretnénk élni, de amit olthatatlan kíváncsisággal szemlélünk.

Magával ragad, nem ereszt és nem kímél. Még hosszú-hosszú percekig, órákig, napokig fogva tart, s talán velünk is marad örökre. Azt pedig csak remélhetjük, hogy egyszer nem jön el értünk a párnaember…

Szereplők: Pál András, Köles Ferenc, Schneider Zoltán, Rusznák András, Pallai Mara, Ács Norbert, Bach Zsófia eh.

Jelmeztervező: Kiss Julcsi
Díszlettervező: Varga Járó Ilona
Bábtervező: Hoffer Károly
Világítás: Baumgartner Sándor
A rendező munkatársa: Gyulay Eszter
Rendező: SZIKSZAI RÉMUSZ

Fordította: Merényi Anna

Fotók: Dömölky Dániel